Szerintünk mindenki ismeri a következő mondásokat: „ha egészség van, minden van”, „egészség a legfontosabb”, „legnagyobb kincsünk az egészségünk” és mindannyian egyetértünk vele, hogy ez így van. Arról viszont már kevesebb valódi tudásunk van, hogy hogyan tartsuk meg az egészségünket.
Az eddigi tapasztalataink alapján az alábbi kategóriákba soroljuk az embereket:
- „nekem ne mondjon senki semmit, ha beteg vagyok a nyugati orvos gyógyítson meg, de nekem ne kelljen semmit se változtatni”: Sajnos ez a típus számunkra menthetetlen. Ők úgy gondolják, hogy féktelenül bármit lehet, és a betegség amúgy is szerencse vagy kor kérdése.
- „mit szedjek be?”: Ez a csoport olyan egyénekből áll, akik már érzik, hogy van valami saját felelősségük, de ez maximum arra terjed ki, hogy mit kell megvennem és megennem. Ezen csoport tagjai célponttá válhatnak különböző táplálékkiegészítő vállalkozások számára. Szeretnénk megjegyezni, hogy nincsen olyan termék, ami mindenkinek mindenre jó. A hagyományos kínai orvoslásban használt receptek esetében azt szoktuk mondani, hogy egy adott receptnek azért van hatása, mert erre jó, másra nem.
- „keresők”: Eme halmaz tagjaira jellemző, hogy tudják, hogy van felelősségük a saját egészségük tekintetében és amolyan komplex rendszert keresnek, ami mindenkire és mindig igaz.
A jó egészség megőrzése vagy elérése nem olyan, mint egy futóverseny szemmel látható céllal, hanem inkább, mint egy kert gondozása. Azaz állandó gondoskodást igényel, és folyamatos figyelmet kell fordítani a környezeti változásokra. Ahogy Arisztotelész (görög filozófus) mondja: „Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége. Azzá válunk, amit rendszeresen teszünk”.
Cikkünkkel a 2. és a 3. csoport tagjaihoz szeretnénk szólni. Sokszor gondoljuk, hogy „én tudatosan jó úton vagyok”. Biztos?
Valamilyen divatos étrend szerint táplálkozom (a legtöbb étrend teljesen abnormális), mozgom rendszeresen (de mit?) este 9-kor járok spinningelni – oké, szóval egy friss oxigéntől mentes helyiségben tekeri magát egy csomó ember -> mi úgy gondoljuk, hogy ez olyan, mintha a saját szívünket kitennénk a boxzsák helyére és azt püfölnénk).
Lehetséges, hogy tökéletesen mosunk fogat, használunk fogköztisztítót stb., de eszünk keményet? Ha kihagyjuk azokat az ételeket, melyeket igazán rágni kell, el fognak lágyulni a fogaink.
Tartós érzelmi diszpozícióm milyen? Minden érzelem jó, csak ne legyen tartós vagy hirtelen nagyon nagy erejű.
Mi sok tanulás után eljutottunk a hagyományos kínai orvostanhoz. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy nemcsak betegségek kezelésre alkalmas, hanem egy igazi egészségmegőrző rendszer is egyben. A hagyományos kínai orvoslás mérhetetlen nagy tudásanyaggal rendelkezik az emberi testtel kapcsolatban, és hihetetlen összefüggésekben gondolkozik a minket körbevevő természeti jelenségekkel. Nem tudunk más rendszerről, ami mögött ilyen komplex és magasrendű gondolkodás húzódna.
Kínaiak úgy mondják yangsheng (养生), azaz élet megóvása. Ez forradalmian régi, jól bevált egészségmegőrző praktikákat jelent, amelyek több ezer éve változatlan formában jelen vannak.
Egy fontos kutatási terület az alkattan (体质学). Itt nem arról van szó, hogy mekkora a fejkör méret vagy testmagasság, testsúly. Teljesen más gondolat szerint tekintünk egy egyénre. Miért fontos ez? Amellett, hogy vannak általános szabályok az egészségünk megőrzése tekintetében, teljesen egyénre szabott megoldásokat kaphatunk. Mivel mindenkinek van egy adott jellege, így egészségünket az is meghatározza, hogy ezt az „adottságot” hogyan tudjuk ellensúlyozni vagy éppen tovább rontani.
Mozgás tekintetében szintén magasszintű megoldásokkal találkozunk, a kínaiak többezer éve pontosan tudják, hogy mit és miért csinálnak.
Táplálkozás tekintetében nagyon szánalmas és elkeserítő, amit nálunk tudatos táplálkozásnak nevezünk. A hagyományosan kínai gondolkodás ebben is előttünk jár: a kínai orvosi dietetika több ezer éve változatlan.
Tervezünk egészségmegőrző workshopokat tartani, amelyeket itt értek el: https://belsomosolymasszazs.hu/workshop-eloadasok/
(A képen Uesiba Morihei látható Iwamában, ő az AIKIDO alapítója, aki 86 éves koráig aktívan gyakorolta harcművészetét; John Stevens: A legyőzhetetlen harcos című könyvből származik a kép)